Amikor a másik felednek hitt ember finom szövésű áttetsző selyem védőhálót tart alád, mintha biztosítani akarna. Biztosítani, hogy ne ess le. Megvéd a durva és fájdalmas földetéréstől. Felhorzsolódott sebektől, törésektől. Szinte bőrödön érzed a lehelet finom kelme érintését, ahogy előbb kellemesen hűvös, majd tested melegét visszaverve otthonos érzéssel tölt el. Fenséges fénye rabul ejt és még csak is nem gondolsz rá mennyire vészélyes játmába csúszol bele. Ez az elegáns finom háló szép óvatosan körülölel, bevon tetőtől talpig és rövid idő alatt ádáz hálóvá alakul át, minél inkább próbálsz megszabadulni, kibújni belőle, annál inkább belegabalyodsz és energiádat vesztve, gúzsbaköt. Hangtalan sikoly, fájdalmas néma üvöltés, folytogató sírás, miközben azon gondolkozol miért az egész, mi fáj annyira?

Végsősoron csak egy finom kis háló vesz kürül, ami védelmez  a leeséstől, nem igaz? Ám ha kevésnek bizonyul még egy aranykalitkát is kaphatsz, hogy biztosan ne essen bajod. Csak énekelj! Vidám kis szólamokat, idézz napsugaras reggeleket a borús hajnalokon, csillogj, ragyogj!

Egyetlen apró kis momentum marad csak ki ebből az idillikusnak tűnő állapotból. A lélek szabadsága. A ragyogásod nem téged szolgál és lassan már szívből sem jön. Ebben a fényben ő akar úszni. Bármikor. Mindig. És ez már elvárás.

Nem táplálja, nem köszöni meg, nem is érdekli hogyan, csak csináld. Időnként megvillantja ezt a kis kalitkát másoknak, büszkén felfedi milyen csodás tünemény van a birtokában, de szabadon nem enged. Féltve örzött kis kincsnek, törött szárnyú, gyenge kismadárnak érezheted magad.

De csak addig amíg el nem éred saját gondolataid mélyét. Azt a pontot, amit más már nem kaparinthat meg. Csak a tied. Titkon féltett, mindent tudó kis bugyrok összessége, mélyen a felszín alatt. Csillogásnak nyoma sincs. Csak magány és sivár sötétség.

Hát gyújts világot! Legyen végre elég! Merd elvágni a köteleket. Használd ki az idődet. Töltsd meg a bugyrokat fénnyel és energiával. A gondolataid felett nincs uralma senki másnak. Ahogy te nem változtathatod meg a másik akaratát, úgy veled sem képes ezt megtenni senki. Egészséges és véghezvihető vágy kilépni a kalitkából.

Nem fájhat úgy egyetlen csonttörés sem, mint a hitetlenség és a félelem. A biztonsági háló csak a tapasztalástól véd meg. Ha soha nem esnél el, honna tudhatnád mekkora a valós távolság, milyen kemény a föld? Talán nem is az! Lehet ott finom meleg homok, de akár pihe-puha hótakaró is.

Csak így ismerheted meg, hogy milyen a por íze. A tudás kincs és rád vár. Megismerni azt, amitől félünk energiával tölt fel. Lépj! Előbb egy kicsit, majd egyre nagyobbat. Dolgozz magadért és tanulj, keresd a lehetőséget. Állítsd magad kihívások elé. Kapcsolódj másokhoz. Fedezd fel újra az értékeidet és fejleszd a készségeidet. Meditálj, sportolj és lásd magad épen és egészségesen, szívedből ragyogón. A befektetett munka mindig megtérül. Készülj, mert aki képes lesz ezt az új energiát megérteni és elfogadni veled tart és biztat. Ha a görönygyös úton olykor megbotlanál csak a kezét nyújtja majd feléd és hagyni fogja, hogy megkeresd az egyensúlyod.

Ha úgy érzed, segítségre van szükséged itt tudsz időpontot kérni konzultációra.

Olvastad már?

  • Anyagi stabilitás- saját lábadonAnyagi stabilitás- saját lábadon A nárcisztikus ember nagyon ért hozzá, hogyan tartson függő helyzetben téged. Szépen […]
  • Szerezd vissza az életed!Szerezd vissza az életed! Nárcisztikus személyiségű ember mellett gyakran azt sem tudod ki vagy már valójában. […]
  • Mikor elég?Mikor elég? Egy jól működő párkapcsolaton mindkét félnek dolgoznia kell. Ezt hallod és olvasod a […]