Ha már elveszítetted az érzést, nem tudsz egy kérdésben saját kedved szerint dönteni, ha már nem is tudod te mit szeretnél, mi jó neked, mert mindig csak adsz és adsz. Másoknak, sosem magadért. Akkor ideje átgondolnod, hogy hol a hiba. Valami változtatást kíván, mert te is tudod, hogy ez így nincs rendjén. Az adok-kapok viszony rendkívül fontos, hogy egyensúlyban élj önmagaddal és környezeteddel. A figyelmednek értéke van és nem lehet pénzben vagy áruban mérni, azért a másiktól viszonzást kell kapnod, ahhoz hogy érdemes legyen az energiádra, a türelmedre, a gondolataidra.

Te válogatod meg, hogy kinek adsz ezekből az értékes dolgokból. Ha ezt valaki nem tudja vagy nem akarja viszonozni, arról te döntesz, hogy mekkora helye van, vagy egyáltalán van-e helye az életedben.

Persze ehhez meg kell tanulnod kérni, mert ha te mindig csak adsz, a másik kénytelen lesz mindig csak kapni és te hiába vársz a sorodra, sosem következik be.

Tudod miért? Mert te megint csak adni fogsz. Társas lények vagyunk, szükségünk van emberi kapcsolatokra, barátokra, párra, őket tüntetjük ki figyelmünkkel és gondoskodásunkkal, tehát tőlük kérhetjük joggal a viszonzást. Ez egy állandó körforgás, nincs benne szünet vagy pihenő, az egyensúly csak így tud működni. Ha ez a balansz felborul és mindig te vagy a higgadt, kedves és megértő, a az állandóan mosolygó, bólogató, alkalmazkodó, másik vágyát, gondolatát, minden rezdülését leső,  a vélt vagy valós elvárásoknak megfelelni vágyó, akkor a másik oldalnak nem sok választása marad. Tanuld meg megfogalmazni az igényeidet, tanuld meg zavartság nélkül, nyíltan szavakba önteni a vágyaidat. Ez nem jelenti azt, hogy rendszeresen vitáznod kellene másokkal, csupán lehetőséged és jogod van hozzá, hogy kérj. Kérj segítséget, ha szükséged van rá, kérj megértést, figyelmet, kapcsolódj azokhoz az emberekhez, akik képesek viszonozni az energiádat, amit te is adsz nekik.

Olvastad már?