Honalpunkon elsősorban a nárcisztikus párkapcsolattal foglalkozunk, de a szülő-gyermek kapcsolatban megjelenő nárcizmus is figyelmet követel magának.  Miről ismerkszik meg a nárcisztikus szülő?

Gyermekét önmaga kiterjesztéseként, önmaga nárcizmusát tápláló forrásként használja. Jellemző rá a gyermeke feletti túlzott kontroll, gyermeke hibáztatása, a szülő énközpontúsága, a szülő intoleranciája gyermeke nézőpontja iránt, érdektelensége gyermeke igényei és saját szülői viselkedése által gyermekére gyakorolt hatása iránt, és annak megkövetelése gyermekétől, hogy  tisztelje és jó szülőnek is tartsa őt. 

A Dr. Karyl McBride által összegyűjtött tünetlistát egészítem ki a következőkben néhány gondolattal a narcisztikus szülői viselkedés jellemzőiről. 

  • a szülő, ahelyett hogy saját érzelmeiért és tetteiért felvállalná a felelősséget, azt gyermekére hárítja
  • gyermeke manipulálása, hibáztatása, megszégyenítése
  • a szülő kontrollja alatt tartja gyermeke életét
  • a gyermek sokszor érzi, hogy bármit csinál, nem lehet elég jó, nem kap elismerést, dicséretet
  • a szülő sokszor mások előtt másképpen viselkedik a gyerekkel, mint kettesben, szemtanúk nélkül
  • gyakran máríromsággal manipulálja gyermekét (Én csak a legjobbat akarom neked)
  • a szülő váltakozva despotikus és önző, majd depressziós, mártír, hibáztató
  • a szülő megköveteli hogy körülötte forogjon a világ, ellentmondást nem tűr és gyermekével szemben minden úgy kell történjen ahogy a szülő akarja
  • a szülő elsődleges szempontja környezetének véleménye (szomszédok, barátok, család, munkatársak)
  • a szülő sértődékenysége és hosszan tartó haragtartása, ahelyett hogy megpróbálná a helyzetet feloldani
  • a szülő gyermekét tulajdonaként vagy szolgájaként kezeli, elvárja, hogy “gyermeki kötelességeit” teljesítse
  • a szülő saját betegségeiért és nehézésgeiért gyermekét okolja, hibáztatja és ennek hangot is ad (Miattad maradtam egyedül, miattad lett gyomorfekélyem stb…)
  • a gyermek gyakran érzi, hogy szülei őszintétlenek vele
  • már gyerekkorában a gyermek szülei érzelmi igényeit kell kielégítse
  • a szülő gyermekét nem önmagáért “szereti”, hanem valamely egyéb okból (pl. annak tehetsége vagy sikerei miatt), ami miatt büszke lehet saját szülőségére
  • amikor gyermeke problémáit szeretné vele megosztani, a szülő azokra saját problémaival “válaszol”, nincs valódi érdeklődés, nincs igazi kommunikáció a részéről
  • amikor gyermeke érzéseiről beszél neki, a szülő saját érzéseivel próbálja azokat felülmúlni, mintegy versenyezve  a gyerekkel
  • a szülő féltékeny gyermeke egyes külső vagy belső tulajdonságára
  • a szülő csak azokat a tulajdonságokat, jellemzőket, terveket, életformát, stb. támogatja gyermekében amely szerinte őt “tökéletes szülőként” tükrözi kifelé, áhítozik a külvilág elismerésére
  • amikor valamely meghatározó negatív esemény éri gyermekét, a szülő reakciója arra irányul, hogy ez miként érinti őt magát és hogyan láttatja őt mint szülőt, a gyermekére gyakorolt következmények nem érdeklik
  • a gyermek érzelmileg labilis, sérülékeny, dependens, önbizalomhiányos lehet a szülői viselkedés hatására

Olvastad már?