Kezem egy száraz meghatározással, amelyet pszichológusok, pszichiáterek használnak a diagnózis felállításához, majd pedig elmondom, mi ezzel a bökkenő.Íme tehát a hivatalos meghatározás:
 
Kora felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben (fantáziára és viselkedésre kiterjedő) nagyzásban, a csodálat igénylésében és az empátia hiányában megnyilvánuló általános sajátosság, azaz 5 vagy több az alábbiakból:

(1) saját fontosságáról nagyzoló érzése van (pl. saját teljesítményét, tehetségét eltúlozza, megfelelő teljesítmények nélkül is elvárja, hogy kiválónak ismerjék el)
(2) gyakran fantáziál határtalan sikerről, szépségről, hatalomról, éleselméjűségről vagy ideális szerelemről
(3) azt hiszi, hogy különleges, unikális teremtmény, akit csak hozzá hasonló, a társadalmi ranglétrán magasan álló emberek (vagy intézmények) érthetnek meg, vagy kellene, hogy társuljanak vele
(4) túlzó mértékű csodálatot vár el
(5) feljogosultság érzése, azaz indokolatlanul különlegesen kedvező bánásmódot kapjon, vagy az elképzeléseivel való automatikus együttműködés elvárása
(6) interperszonálisan önző, azaz kapcsolataiban másokat kihasznál, hogy saját céljait elérje
(7) empátiája hiányzik: képtelen felismerni és átérezni mások érzéseit és szükségleteit
(8) sokszor és mélyen érez irigységet, vagy azt hiszi, mások irigykednek rá
(9) gőgös, fennhéjázó magatartás vagy attitűdök





Forrás: BNO-10 Zsebkönyv DSM-IV™ meghatározásokkal (Animula Egyesület, 1996)

DSM-IV™ : az American Psychiatric Association bejegyzett védjegye

Mi ezzel a probléma? 

Az, hogy a diagnózisalkotás az életben egyáltalán nem így működik. Nagyon bonyolult, mert a nárcisztikus vonások sokszor még pszichoterápiában is csak hónapok után kerülnek felszínre. Ennek oka, hogy a nárcisztikus személyek szociálisan nagyon stabilak tudnak lenni, kifelé kifejezetten megnyerőek és vonzóak, udvariasak, különösen, ha kulturáltak, okosak és kifinomultak. Tökéletesen tisztában vannak vele, hogy bizonyos dolgokat nem mondhatnak és nem mutathatnak ki, manipulatívak. Emiatt a mentális betegségek diagnosztikus kézikönyve (DSM), illetve a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszer (BNO), noha megragadja a nárcisztikus személyiségzavar tüneti képét, főleg olyan emberek diagnosztizálásában segít, akik feltűnően nárcisztikusak, akiknek a problémái máshonnan ismertek, vagy akik beszélnek is ezekről. Magyarán a diagnózis csak akkor egyszerű, ha valaki látványosan fennhéjázó, domináns és sikerre éhes, ha mindig magát érzi a legfontosabbnak, ha meg van győződve önmaga fölényéről és igazáról minden esetben. Ha ennél egy kicsit is árnyaltabb a kép, a nárcizmus sokáig rejtve maradhat, csak a közvetlen környezet életét megkeserítve. Tovább nehezíti a kérdést, hogy nárcisztikus ember ritkán fordul segítségért, hiszen ő ugyebár tökéletes. 

 

Olvastad már?